Lelki útravaló

"Odahívták tehát másodszor is azt az embert, aki nemrég még vak volt, és ezt mondták neki: Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." Lássuk meg azt a fejlődést, amelyen emberünk végigmegy. Kezdetben vak, testi és lelki értelemben is. Először „egy ember”-nek látja Jézust, azután prófétának, majd Istentől valónak, de a vele való találkozás során kimondja a Kyrios-t, azaz Úrnak és Istennek nevezi őt. Ez minden ember hitre jutásának útja. Minél többet tudunk meg Jézusról, annál előrébb jutunk ezen az úton, amelynek a vége a térdre rogyás.

Minden vasárnap erről kellene prédikálnunk: az ÖRÖK ÉLETRŐL! Arról, hogy lesz egy másik világ, fájdalom, félelem, betegség, halál nélkül. Ami itt minket gyötör, ami nehéz és ami fáj, minden elmúlik majd. Az igazi élet, az a másik élet, csupa öröm, örökké tartó öröm lesz. Együtt fogunk Istennel örülni a mennyben!

A Feltámadott él és munkálkodik! Velünk van!

Ennek megtapasztalását kívánom szeretettel mindenkinek: Erzsike

Az Úr vezérel téged szüntelen! Áldott, békés, igazán boldog újesztendőnk és életünk akkor lesz, ha megértjük, elfogadjuk és szívünkbe zárjuk az „útravalót”, amit szerető Édesatyánk készített nekünk. Ő ezt üzeni most nekünk:

„Amire igazán szükséged van, mindig a rendelkezésedre áll.”

„Bárhová is vezet az utad holnap, én már jártam ott.”

„Én győzök a gonosz felett.”

„A győzelem – a MENNY – már a tied.”

A karácsonykor született Gyermek Isten utolsó szava hozzánk. Megváltónak, Szabadítónak jött. Végigjárta az utat a
jászoltól a golgotai keresztig. Isten pedig igazolta őt, harmadnapra föltámasztotta. Jézus győzött a bűn, a sátán, a halál
hatalmán. Az üres sír hirdeti: Valóban a Megváltó jött el, akiben Isten bűnbocsánatot kínál nekünk.

Testvéri szívvel és köszöntéssel: Ferenczy Erzsébet

Veszedelmes, ijesztő időket élünk. Bármerre nézünk, úgy tűnik, hogy a halál erői erősebbnek bizonyulnak az életnél. De Isten ma is, most is a segítségünkre siet: Erősít, bátorít, reményt ad! A reménység vasárnapján olyan bíztatást kapunk, ami mindenre elég.

Istenre figyelő csendet és békességet kívánok, Ferenczy Erzsébet

Kérem Istent, hogy mindnyájatokra küldje el az Ő Lelkét és ajándékozzon meg Titeket minden ajándékával, lelki áldásával. Békességgel, örömmel, türelemmel, mennyei erővel, lelki-testi gyógyulással, hittel, szeretettel reménységgel. Mindenkit azzal, amire most éppen a legnagyobb szüksége van. 

Szeretettel gondolok Rátok: Ferenczy Erzsébet

Krisztus nem csupán imádkozott értem a kereszten, hanem elviselte értem a legszörnyűbb szenvedést...

Mindnyájunknak szükségünk van megerősítő üzenetekre ezekben a nehéz időkben. Én egy régi igehirdetésből sokat merítettem és most ennek a gondolatait továbbítom. Bátorítson mindenkit a zsoltáríró reménysége: Bizony elrejt engem hajlékában a veszedelem napján, betakar sátra rejtekében, sziklára emel föl engem. Zsolt 27,5 
Imádságos szeretettel gondolok mindenkire:
Erzsike

A mai emberek nagy része nem érzi élet közelinek a természeti változásokat, mert csak a közvetlen környezete számít. Úgy gondolják, hogy minden ő értük van és ezzel nekik semmi dolguk nincs, nem érzik át azt a felelősséget, amit a teremtett világ felé gyakorolniuk kell.

2020. próbás hónapjai után óvatosabban kell bánnunk az újévi jókívánságokkal. A megszokott „búékozás” helyett talán bölcsebb, ha csak annyit mondunk, annyit kívánunk másoknak és magunknak, hogy 2021 legyen a gyógyulás esztendeje. Hiszen sokféle sérülést, sebet hordozunk az elmúlt, vagy talán precízebben fogalmazva, a reménység szerint elmúló félben lévő nehéz időkből.

„Mindenkinek jönnek olyan időszakok az életében, amelyek hasonlítanak ahhoz a golgotai sötétséghez. Amikor úgy érezzük, mintha kialudt volna minden világosság, mintha a kétségbeesés terjesztené ki sötétjét ránk, mintha eltávozott volna tőlünk Isten valósága.”

"Gyerekek játszanak a házban, rajtuk kívül nincs otthon senki. Egyszer csak zajt hallanak a pince felől. Először megpróbálnak nem tudomást venni róla, de a zaj időről időre megismétlődik."

"Micsoda lelki forrást jelentettek az úrvacsora igéi azoknak a hittestvéreinknek, akik a 20. század poklaiban szenvedtek: a Gestapo börtöneiben avagy a Gulágon! A fejből idézett zsoltárversekből merítettek erőt és bátorítást abból, amit Jézus tanításaiból megőriztek."

„Furcsa ez a történet, hogyan kérhet ilyet Isten? Fellázad emberi igazságérzetünk. A későn kapott egyetlen gyermeket, aki az ígéret beteljesedésének záloga? Az az Isten, aki egyébként tiltja az emberáldozatot?!”

"Ha van fedél a fejünk felett, és minden nap jut valamilyen étel az asztalunkra, már benne vagyunk a világ leggazdagabb 10%-ában. Milyen felelősséget hordozunk a szerencsétlen sorsúak irányába?"

„A teljesítési kényszerben élő ember úgy gondolja, ezzel Isten üzletfelévé válik, adok-kapok, Ő követel, én teljesítek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a törvénnyel megragadni akart, a törvénnyel birtokolt Isten bálvánnyá válik, akár a kézzel faragottak.”

„A bűn totalitásából adódik a halál totalitása is. Amint a bűn elhat minden emberre, úgy a halál is. A bűn erejének megtörése egyben a halál erejének megtörését is eredményezi.”

„Tegyünk rendet az életünkben, és ne sodródjunk a világgal! Kezdjük ma a rendrakást! Lépjünk ki a ’mókuskerékből’ és gondolkozzunk el!”

„Jézus szándékosan mondta múlt időben: átment a halálból az életre. Nem ’majd át fog menni’ a halálból az életre. Tehát nem ígéretet ad, ami a bizonytalan jövőre vonatkozik, hanem megtörtént eseményt, tényt állapít meg.”

„Virágvasárnap különös ünnep, mert egyszerre van jelen az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés, a nép ujjongása és gyűlölettől eltorzult kiáltozása. Akik Jézus jeruzsálemi bevonulásakor hozsannát kiáltanak, a passióban már Krisztus kereszthalálát követelik.”